E.C. Kelly Blogja: Hősök és Ártatlanok Temetője - 1. katonatörténet (Giovanni, az olasz pilóta)

Kedves Leendő Olvasóim!

Közeleg a Hősök és Ártatlanok Temetője című regényem megjelenésének dátuma, de előzetesen szeretnék némi információt kiszivárogtatni az öt „háborús” cselekményszálról (igyekszem minél kevesebb spoilerrel fűszerezve), hogy még jobban felcsigázzam az érdeklődést J

A regény tartalmát már olvashattátok a korábbi blog bejegyzésemben (Előkészületben: Credo - Hősök és Ártatlanok Temetője), de akinek esetleg nem volt világos, annak elárulom, hogy a regény keretét a jelenben élő Angelus története adja, az öt I. világháborús katona cselekményszála pedig ezen belül kap helyet. Úgy is tekinthetjük, hogy 1 regény 5 novellát foglal magába J

Az öt háborús hősünk név szerint:

Giovanni Romano – olasz pilóta, aki a lovasságtól került az ászpilóták közé, és a 11. isonzói csata idején zuhant le gépével, harci bevetés közben

Honoré Saint-Claire – francia gyalogos, aki a háború nagy részében a lövészárok mélyén lapult, ám Ypres-nél meghalt egy ellenséges gáztámadás következtében

Clarence Oswin Campbell – brit gyalogos (mellesleg hadi szakács), aki elvesztette a fél lábát Gallipolinál, majd Dublinba vezényelték, a forrongó, angolgyűlölő, ír „darázsfészekbe”

Siegfried Bergmann – német ex-matróz, aki a politikus Matthias Erzberger személyi tikárává szegődött és ezzel belecsöppent a politika sötét és rémisztő bugyraiba, mely később saját halálát is okozta

Ruslan Dotsenko – orosz bolsevik katona, aki részt vett a cári Romanov család fogva tartásában, ám véresszájú társai őt magát is halálra ítélték az egyik nagyhercegnő iránti vonzalma miatt

Igyekszem naponta bemutatni nektek egy-egy hőssel kapcsolatos helyet, tárgyat vagy más információt, hogy könnyebben el lehessen képzelni / meg lehessen érteni ezeket az embereket. Kezdjük a sort a mindig vidám és könnyen a szívünkbe férkőző olasz pilótával, Giovannival! J

Giovanni Romano története főként az Isonzó partján (pontosabban egén) játszódik. A könyvben ez az élénk színű folyó ragyogó szalagként jelenik meg, melynek szépségéről ékes bizonyítékul szolgál az alábbi kép:

Azonban a Nagy Háború után már így nézett ki:

Giovanni nagy álma, hogy pilótaként szolgálhasson a háború alatt és megkapja az olasz Katonai Vitézségi Érmet, mely három fokozatban létezett: arany, ezüst és bronz. Alább található a bronz fokozatúról egy kép. A kitüntetés bordázott, sötétkék szalagon függ, bronzból készült, kör alakú medál. A koszorúba rejtett korona alatt látható a Savoyai címer és a körbefutó AL VALORE MILITARE felirat.

Giovanni barátságot köt az 55-ös Squadriglia (fiktív Vadászrepülő Osztag) egyik tagjával, Cesare-val, aki szintén pilótaként erősíti az osztagát. A regény egyik fejezetében elmennek egy szegényes vacsorára a frontvonalon fekvő, már csak romjaiban létező Gorizia városába (amely éppen akkor olasz kézen van). Íme, két képeslap a háború előtti, takaros kis városkáról és egy a háború utáni, lehangoló állapotáról:

Az olasz pilóták legnagyobb példaképe Francesco Baracca volt, aki haláláig a legtöbb légi győzelmet aratta az Olasz Királyság vadászpilótái közül, szám szerint 34-et. Repülőgépét a Baracca család nemesi címerállata díszítette: egy ágaskodó ló. Érdekesség, hogy állítólag fia halála után az édesanya felajánlotta a jel használatát Enzo Ferrarinak.

Amíg Francesco Baracca volt a legnagyobb példakép az olaszok számára, addig Godwin Brumowski számított az egyik legnagyobb ellenségnek. Brumowski az Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb ászpilótájaként teljesített szolgálatot (az I. világháború végéig 35 igazolt légi győzelmet aratott). 1917 második felétől Albatros D. III típusú géppel repült, melyet vörösre festett és fekete alapon fehér halálfejet is mázolt rá (a híres Vörös Báró, Manfred von Richthofen tiszteletére, aki szintén tűzvörösre festett géppel repült). A könyvemben azonban a 11. isonzói csata idején még Hansa-Brandenburg D. I-essel repült, ám írói képzeletem termékeként már itt is halálfejet mázolt a vadászgépére. Az alábbi két képen jól látszódik a koponya és a későbbi vörös Albatros.

Az 55. Squadriglia tagjainak többsége főként Nieuport 11-est használt, melyhez képest a szintén francia gyártmányú Hanriot HD. 1-es jobbnak számított. A regény szerint az olasz Főparancsnokság úgy döntött, hogy két új Hanriot-t küld a frontvonal közelében állomásozó, vészesen fogyatkozó osztag számára, ám Silvio Rossi parancsnok döntésén múlt, hogy ki kapja ezeket a gépeket. A pilóták között szabályos belharc bontakozott ki emiatt, tovább élezve ezzel a köztük feszülő ellentéteket. Az alábbi képen látható egy újrafestett, olasz színekben pompázó Nieuport 11-es replika, alatta pedig egy kiállított Hanriot HD. 1-es: