Kedves Leendő
Olvasóim!
Clarence Oswin Campbell közlegény nem átlagos katona, sérülése
azonban átlagosnak mondható. Elkövette élete első nagy hibáját, mikor hazudott
az életkoráról (pedig nem volt 18 éves sem), így besorozták a brit reguláris
expedíciós hadseregbe, hogy Gallipoliba vigyék harcolni. Gallipoliban azonban
nem az várt a britekre, mint amire számítottak. Csúfos vereséget szenvedtek a
törököktől és pánikszerűen várták az evakuálást 1916 januárjában, a
félszigeten, miközben Clarence csúnyán megsérült… egy robbanás leszakította a
bal lábát… Ismét csak őt idézve „kiszipolyozta a haza és a háború istene”.
Képzelhetjük, milyen érzés
lehetett így hazatérni, ahol anyja zokogva fogadta és az élet már-már
elviselhetetlenül nehézzé vált a sok szánakozás miatt, de még ezeken is túltett
a hír: szerelme, Molly - akit a háború után feleségül akart venni - meghalt.
Lőporgyári munkásnőként sokat lehetett keresni (egy katona zsoldjának
többszörösét), ám veszélyes volt a munka. A lőporgyár felrobbant.
Ezek után kizárta annak esélyét,
hogy Londonban maradjon, így fél lábbal és egy fakanállal úgy döntött, beáll
szakácsnak a hadseregbe. Az új állomás a zavargásoktól fortyogó Dublin lett,
ahol az írek függetlenségre és a britek vérére szomjaztak, elindítva ezzel az
I. világháború legérdekesebb mellékszálát.
Clarence megérkezését követően
nem sokkal egy utcai verekedésbe keveredik, melynek során ír „hazafiak” dicső
tettnek gondolták, ha megvernek egy brit egyenruhát viselő, mankókkal
közlekedő, rokkant férfit. Az eset kapcsán Clarence megismerkedik a történet
szempontjából két fontos szereplővel, akikkel különös kapcsolatot alakít ki: Annie, az ír kekszes kisasszony (aki a
Jacob’s kekszgyár üzletében dolgozik eladóként) és Patrick O’Really, aki Annie ismerőse és egyben ír szabadságharcos. Ők
ketten segítő kezet nyújtanak az angolnak, ám kapcsolatukat újra meg újra
átszövi a bizonytalanság és a gyanú. Mi van, ha Clarence csak egy kém, aki be
akar épülni közéjük? Mi van, ha Patrick csak egy kém, aki információt akar
szerezni a Dublinban állomásozó britekről? Az események baljóslatúan
felgyorsulnak, és mindenki azt találgatja, hová torkollik ez az izzó gyűlölet,
ami a két nemzet közt feszül…
Patrick hasonlóan különleges
személyiség, mint Clarence. Nem csoda, hogy a kezdeti nehézségek és
gyanúsítgatások után sikerül egymásra hangolódniuk, és ha nem állnának két
ellentétes oldalon, talán még barátokká is válnának… Alább látható egy kép a
Patrick (és az ír hazafiak) által viselt, tipikus, hosszú, zöld kabátról, valamint az igen kedvelt Guiness sörgyár különleges termékéről,
a fekete sörről (mely nem nyerte el a teabarát Clarence ízlését).
 |
Annie munkahelye, a Jacob’s
Kekszgyár látható az alábbi, korabeli stílusú, színes plakáton:
Clarence keményen viseli a rá
mért sorscsapásokat. Soha egyetlen szóval sem panaszkodik amputált lába miatt,
sőt, szinte mindig humorral nyilatkozik magáról. Ahogy azt a következő
kijelentése is alátámasztja: „Nem vagyok kém. Csak a törökországi nyaralásom
idején egy nagy fehér cápa leharapta a lábamat.”
A regényben említés szintjén
megjelenik Sir Roger Casement és Patrick Pearse alakja is, valamint brit
oldalról Gerald Aloysius Neilan
hadnagy (valós, történelmi szereplők).
Casement Írországban született, de angol köztisztviselő volt, aki Kongóban
dolgozott és kiteregette a belga gyarmat szennyesét (leleplezte, hogy a belgák
milyen kegyetlenül bánnak a bennszülöttekkel és ezért lovaggá ütötték).
Titokban az íreket (és a húsvéti felkelést) támogatta, német segítséget is
próbált szerezni a felkeléshez, ám 1916. április 9-én, egy német
tengeralattjáró fedélzetét épp hogy csak elhagyva, a Tralee-i öbölben elkapták
a britek. Húsvéthétfőn épp a londoni Scotland Yardon hallgatták ki, mikor
értesültek a felkelés leveréséről. A tárgyalás során Casementet bűnösnek és
hazaárulónak találták (ízléstelenül felhasználva ellene homoszexualitását is),
majd 1916. augusztus 3-án felakasztották.
Patrick Henry Pearse dublini születésű tanár, törvényszéki
képviselő, író és költő, emellett nacionalista és politikai aktivista is volt.
A húsvéti felkelés vezetőinek egyike, akit a felkelés leverését követően, 1916.
május 3-án, tizennégy társával (köztük testvérével, Willie-vel) együtt hadbíróság
elé állítottak és kivégzőosztag általi halálra ítéltek.
Gerald Aloysius Neilan hadnagy számára is szomorú sors jutott: a
felkelés első napján lelőtte egy orvlövész. A regényben végig kétértelműen
szerepel a hadnagy öccse, „a kis Neilan”, aki a két oldal közt lavírozott,
egyfajta kettős kém szerepét töltve be.
1916 áprilisában, húsvéthétfőn
kirobbant a felkelés, melyet később a britek véres megtorlással levertek.
Szavak helyett álljanak itt az alábbi képek:
Az írek (és az angolok) tavaly
ünnepelték a húsvéti felkelés centenáriumát, melynek kapcsán számos
megemlékezés volt Dublinban. Akit bővebben érdekel a téma, annak ajánlom a Michael Collins című filmet (Liam Neeson főszereplésével).
A következő posztban Siegfried
Bergmann különös, német precizitással megtervezett életéről (és haláláról)
olvashatunk, amelyről kiderül, hogy a sors igenis képes közbeszólni.
A képek forrásai sorrendben:
Sackville
Street, Dublin (3 kép)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése