Kedves Leendő Olvasóim!
Mai posztom főszereplője a homályos múltú, ám mindig precíz Siegfried lesz.
Siegfried Bergmann osztrák gyökerekkel rendelkező, német matrózként
kezdte katonai pályafutását, majd 1914. december 8-án, a Falkland-szigeteknél, Port
Stanley-ben történt szerencsétlen esetet követően be is fejezte (két brit
cirkáló gyakorlatilag az egész német hajórajt megsemmisítette). Hazatérés
Berlinbe, rémálmok, képzeletbeli fuldoklás az óceánban… Senki sem kívánna
ilyesmit magának, de még az ellenségének sem. De mihez kezdjen az ember, ha épp
háború zajlik és történetesen hadköteles férfi? A megoldás a politikában és a
rajzban rejlik…
Siegfried ügyes grafikus, aki
számtalan portrét és karikatúrát rajzolt, mígnem az egyiken megakadt Matthias Erzberger szeme (akkortájt a
Német Római Katolikus Középpárt balszárnyának vezetője) és megsajnálta őt.
Elintézte, hogy ne kelljen visszamennie a hadseregbe, cserébe a titkára és
bizalmasa lett. Az alábbi képeken a politikus látható (a másodikon középen).
Siegfried egyik legszomorúbb
feladatai közé tartozott 1918. november
7-én elkísérni Matthiast Franciaországba, hogy a Compiègne-i erdőben, egy vasúti kocsiban aláírják a fegyverszüneti egyezményt. A regény
szerint a vagon mellett fagyoskodva, a francia katonák megvető pillantásaitól
kísérve küzdötte végig azokat a perceket, míg az aláírás zajlott. Íme, pár kép
a baljóslatú, „2419 D” vagonról, valamint az egyezmény aláírásának pillanatairól. A fegyverek 1918. november 11-én, 11 órakor hallgattak el.
Van, aki sikernek könyvelte el a
háborút lezáró fegyverszünet aláírását, van, aki katasztrófának. Ez a kérdés
alaposan megosztotta Németországot. Lázadások, tüntetések, szén- és
élelmiszerhiány, romló közbiztonság. A
nyugati hadsereg visszavonása a Rajna vonala mögé. A kölni, koblenzi, mainzi
hídfő megszállása. Tengeri blokád. A Rajna bal partján lévő települések
megszállása. A Rajna jobb partján demilitarizált övezet kialakítása. Mínusz 150
000 vasúti kocsi, 5000 teherautó, 5000 mozdony. Szövetséges hadifoglyok
szabadon bocsátása. Breszt-litovszki és bukaresti békeszerződések áthúzva. Csak
hogy pár dolgot említsünk a kaotikus helyzetből…
Nem csak Erzberger lelkét
nyomja a kilátástalan jövő, Siegfried is ugyanúgy érez. Még közelgő esküvője
sem képes oldani a feszültségét, sőt, egyre biztosabban érzi, hogy
menyasszonya, a dúsgazdag, rátarti Katharina
nem illik hozzá. A pénz azonban nagy úr és egy házasságot kellemesebb, ha
csupán szerződésként kezel az ember… Még akkor is, ha az új szobalány, Lilli képes olyan érzelmeket
előcsalogatni a bensőjéből, melyek nem illeszkednek precíz életviteléhez, ezzel
pedig kezdetét veszi kettős élete, mely haláláig tart…
1921. augusztus 26-án Matthias után megy Bad Griesbachba, a
Fekete-erdőbe, hogy ő is pihenjen pár napot, ám szélsőséges nacionalista
fegyveresek lemészárolják őket. Az alábbi fényképeken Erzberger temetését,
valamint az özvegyet és közös gyermeküket láthatjuk.
Érdekesség, hogy a regényben
megjelenik Hans Larwin festő egyik
remekműve, a Soldat und Tod (Katona
és halál), melyet Katharina családja vásárolt meg és egy teadélután alkalmával
mutatják be az érdeklődőknek. Ez a festmény díszíti a regény borítójának
hátoldalát is.
Matthias Erzberger emlékére
kiállítást is rendeztek a Baden-Württembergi Történeti Múzeumban.
A következő poszt az öt hősünk
utolsó tagjáról, Ruslan Dotsenkóról fog szólni, aki a regény legambivalensebb,
egyben legérdekesebb alakja is.
A képek forrásai sorrendben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése