Kedves Leendő
Olvasóim!
A Hősök és Ártatlanok Temetőjének
utolsó hőseként bemutatom Ruslan
Dotsenkót, akinek a létező legsötétebb gyerekkor adatott meg a regény
szereplői közül.
Ruslan anyja prostituált volt,
aki teherbe esett egy átutazó, nős katonától, a magzatelhajtás pedig
sikertelennek bizonyult. Apját egyáltalán nem ismerte, anyját pedig később
elvitte a szifilisz, így árván és kétségbeesetten kirakták a bordélyházból az
utcára. Nyomorban nőtt fel, Jekatyerinburg
botrányos árvaházában, ahonnan szinte menekült, hogy gyári munkásnak állhasson
(kaviárt préselt az elkínzott tokhalak testéből, hogy biztosítsák a luxus
falatokat a nemesség és a cári család számára). Felnőttként katonai szolgálatra
alkalmatlannak ítélték gyenge tüdeje miatt. Ám az élet fordulatot hozott
számára: az 1917-es októberi forradalom lángra lobbantotta Oroszhont és
lesöpörte trónjáról a cári családot, míg Ruslánt magába szippantotta a
bolsevizmus eszméje. Lenin szavait követve ő is meg akarta büntetni a cárt a
nyomorúságáért, ezért jelentkezett az Alekszandr Avgyejev vezette, Romanov családot
őrző csapatba és kiválasztották. Ezzel pedig Oroszhon egy utolsó pofont adott neki:
Tatyjana nagyhercegnő őre lett.
Ruslan korábban már látta
Tatyjanát a Téli Palota előtt, egy ünnepség alkalmával, de sosem hitte volna,
hogy akár egyszer is karnyújtásnyi közelségbe kerülhet hozzá. A jekatyerinburgi
Ipatyev-házban azonban mindez
megtörtént: a szajha fia és a cár leánya között kapcsolat alakult ki. Több volt ez őr és fogoly közti kapcsolatnál:
Ruslan szerelmes lett a nagyhercegnőbe, Tatyjana azonban csupán eszközt látott
a férfiban…
Az alábbi fényképen a teljes Romanov uralkodócsalád látható (középen
II. Miklós cár, balról jobbra: Olga nagyhercegnő, Marija nagyhercegnő,
Alekszandra Fjodorovna cárné, Anasztaszija nagyhercegnő, Alekszej cárevics és
Tatyjana nagyhercegnő):
A cárnak gyönyörű család adatott
meg: lányai, a nagyhercegnők Európa uralkodócsaládjainak viszonylatában
ékköveknek számítottak. Olga
szívesen rajzolt és festett, de verseket is ügyesen fabrikált. A lány állt
talán legközelebb apjához, mert érdeklődött a politika iránt, független és
szabad természet volt, igazi férfias alkat mind külsőleg, mind belsőleg. Olga
és Tatyjana gyakorlatilag elválaszthatatlan barátnők voltak.
A sorban harmadik és negyedik
nagyhercegnő, Marija és Anasztaszija egymás tökéletes játszótársai voltak, nem csak
a kevés korkülönbség, hanem a hasonló lelki alkat miatt is. Marija mindig kedves és csendes volt,
imádta az állatokat és lelkiismeretesen a gondjukat viselte. Apját és Anasztasziját
szerette a legjobban. A családtagok sokszor hívták maguk között „Angyal”-nak,
jóságos, együtt érző lénye miatt.
A legkisebb nagyhercegnő, Anasztaszija igazi bohémnek számított,
gyakran ő tartotta a lelket búskomor szüleiben és testvéreiben. Folyton
tréfálkozott és csintalanságokat eszelt ki, hogy megnevettesse családját, de
főleg Marija nagyhercegnőt és öccsét, Alekszejt. Szeretett virágokat gyűjteni
és hímzéseiben megörökíteni az élő szirmokat, de sziporkázó jókedve miatt néha
büntetést kapott. A családban a beszédes „Kobold” névre keresztelték el. Örök
kislány maradt, aki inkább apjához és fiatalabb testvéreihez húzott.
Alekszej, az ifjú cárevics, a várva várt trónörökös gyenge
egészséggel rendelkezett: hemofíliában, azaz vérzékenységben szenvedett. A
hemofília rémét német származású anyjától örökölte, aki akaratán kívül adta át
neki a hibás géneket. A cárné bátyja is ebben a betegségben halt meg. Nagyon
elővigyázatosnak kellett lenni: a legapróbb sérülés, esés vagy vágás halálos lehetett
a gyermekre nézve, mivel vére csak rendkívül lassan alvadt meg.
Alekszandra Fjodorovna hessen-darmstadti hercegnő volt (eredeti
neve: Viktoria Alix Helena Luise Beatrice), aki II. Miklóssal kötött házassága
révén vált Oroszország cárnéjává. Az oroszok nem kedvelték visszahúzódó, hűvös
magatartása, valamint Raszputyinnal való kapcsolata miatt. Grigorij Raszputyin
szerzetesként állítólagos varázserejével enyhíteni tudta a vérzékenységben
szenvedő Alekszej fájdalmait, ám istenkáromló életvitele, valamint a cári
családra gyakorolt befolyása miatt az orosz papság és nemesség ellene fordult,
és 1916. december 29-én meggyilkolták.
Tatyjana nagyhercegnőből áradt a nemesség és kifinomultság, mely
tulajdonságokat csak tetézte bátorsága és rátermettsége. Igazi Romanov vér
folyt az ereiben... Nem jött zavarba az idegen férfiak társaságától, mely
Tatyjana korábbi, ápolónői munkájával magyarázható. A nagyhercegnő anyjával és
nővérével, Olgával együtt sebesült katonákat ápolt a háború alatt a Carszkoje
Szeló-i Katalin Palotában. Tatyjana édesanyjához és Olgához állt a legközelebb,
emellett a 8. voznyeszenszki ulánusok ezredének tulajdonosa is volt,
egyenruhájukat gyakran ő is viselte. Kedves kutyája, a fekete, francia buldog, Ortino sokszor segítette át a bánaton.
Ruslan tiszta szívéből gyűlölte
az állatot. Mikor az egyik őrtől megtudta, hogy a nagyhercegnő kitől kapta az
idegesítő kutyát, féltékenység kezdte mardosni. Dmitrij Malama hivatalosan nem számított Tatyjana jegyesének, de tudni
lehetett róluk, hogy szerelmesek egymásba. Malama a cárné Ulánus Ezredében szolgált,
és mindenki nagyra becsülte az ifjú, jó családból származó tisztet. A háború
első hetében súlyosan megsebesült a lábán, mégsem hagyta el a csatateret. Igazi
hősként viselkedett, magától a cárnétól kapott kitüntetést. Hónapokig rostokolt
a Carszkoje Szeló-i kórházban, ahol Tatyjana ápolónőként dolgozott…
Nem csoda, hogy Ruslan ismeretlenül
is gyűlölte a rivális férfit. Ez a Dmitrij Malama rendelkezett mindazzal az
erényes, lovagias tulajdonságokkal, amelyekkel ő soha: gáláns, művelt, bátor és
jóképű volt, tőle nem tagadták meg a katonai szolgálatot. Kiváló férjjelöltnek
számított: az egyenruhájában bármelyik nő a lábai elé vetette volna magát, ha
pedig ez nem lett volna elég, igencsak gazdag volt, a stoverstnomi lóverseny győztese
és a harctéren is megállta a helyét.
Az alábbi fekete-fehér, illetve
utószínezett fényképek Tatyjanáról, családjáról és Dmitrij Malamáról készültek.
 |
| Tatyjana kislánykorában |
 |
| A Romanov nagyhercegnők (Tatyjana balról a második) |
 |
| A Romanov gyerekek (Tatyjana balról a második) |
 |
| A Romanov nagyhercegnők (Tatyjana ül) |
 |
| Tatyjana |
 |
| Tatyjana |
 |
| Tatyjana a 8. voznyeszenszki ulánus ezred egyenruhájában |
 |
| Olga és Tatyjana |
 |
| Tatyjana az édesanyjával, Alekszandra Fjodorovna cárnéval |
 |
| Tatyjana, Anasztaszija és Ortino |
 |
| Tatyjana, Alekszej és Ortino |
 |
| Tatyjana ápolónői ruhában |
 |
| Tatyjana ápolónőként, a tolószékben Dmitrij Malama |
 |
| Tatyjana ápolónőként, az ágyban Dmitrij Malama |
 |
| Tatyjana ápolónőként, az ágyban Dmitrij Malama |
 |
| Dmitrij Malama |
 |
Dmitrij Malama gálaegyenruhában
Ruslan egyre közelebb került
foglyához és minden idegszálával arra koncentrált, hogy megvédje a lányt. Éppen
ezért villámcsapásként éri a hír, hogy leváltják Avgyejevet, a vezetőjüket és
egy nála sokkal félelmetesebb embert, Jakov
Jurovszkijt helyezik a Romanovok mellé, aki csekista múlttal rendelkezik (a
CSEKA a bolsevik politikai rendőrség, a KGB elődjének is tekinthető). Ruslan
nagyon rosszat sejt, rémálmok gyötrik és egyre inkább érzi, hogy a család a végzete
felé tart. Ezzel párhuzamosan Tatyjana Dmitrijjel kapcsolatos álmai is ezt
támasztják alá. Ezek az álmok jelentik a lány számára az egyetlen kiutat a
fogságból, még akkor is, ha Malama álombeli válaszai is a tragédiát vetítik
előre.
1918. július 17-én hajnalban minden eldől. Ruslan Dotsenko életében
először jót akar cselekedni a Romanovok védelmében, de esélye sincs életben
tartani Tatyjanát, a cárt, vagy akár önmagát…
Az alábbi fényképeken Jakov
Jurovszkij látható (aki végrehajtotta a család kivégzésére irányuló parancsot),
valamint az Ipatyev-ház és pincéje (ahol a kivégzés történt).
|
 |
| Jakov Jurovszkij, a kivégzőosztag vezetője |
 |
| Az Ipatyev-ház pincéje |
 |
A jekatyerinburgi Ipatyev-ház
A képek forrásai sorrendben:
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése