Kedves Leendő Olvasóim!
Először is szeretnék köszönetet
mondani a sok gratulációért, biztató szóért és azért a lelkesedésért, ahogy
sokan vártátok az új regényemet. Nagyon-nagyon jólesett, köszönöm szépen a
megelőlegezett bizalmat, igyekszem rászolgálni! J
Úgy éreztem, hogy az 5 katona sztorijának
bemutatását követően még mindig tátong némi űr a könyv körül, hiszen valljuk
be, hogy a kerettörténet hőséről, Angelusról nem igazán emlékeztem meg, holott az
ő élete is bőven megér egy blogbejegyzést. Éppen ezért arra gondoltam, hogy a mai
poszt róla fog szólni.
Angelus (görög-latin eredetű nevének
jelentése: angyal) fura kisgyerek volt, szülei soha nem értették meg, így
csupán egyetlen személyben tudott feltétel nélkül bízni: a nagyapjában. A könyv
legelső fejezete brutálisan indul: Angelus az édesanyjával virágot visz a
temetőbe, a nagypapa sírjára. A bizalmas halott, Angelus egyedül maradt a
világban. Minden különös, rémisztő és nyugtalanító számára: a sírok és a
virágok éppúgy, mint a rá leselkedő szörnyeteg.
Se nem állat, se nem ember, szemének fehérje sárgán világít, míg fekete
szembogarában vöröses láng lobban fel és Angelus nevét suttogja… (Zárójelben
megjegyzem, hogy ez a szörny egész életén át kísérti, nem tud szabadulni tőle,
mi több, felnőttként a halálában is komoly szerepet játszik.)
Nincsenek barátai, a házi
kedvencként tartott békája is elpusztult, ezért komolyan foglalkoztatja a
feltámadás gondolata, amit a pókhasú atyától is hallott Jézus Krisztus kapcsán.
Horatius idézetet suttog, mely a temető cirádás vaskapuját is díszíti: Non omnis moriar, azaz Nem halok meg egészen. Megpróbál hinni a
feltámadásban, hátha visszakaphatja nagyapját és a békáját. Barátok híján nehéz
eligazodni egy ilyen kisgyereknek a világban, Angelus azonban ezt is megoldja:
a Hősök és Ártatlanok Temetőjében gyalogolva véletlenszerűen kiválaszt 5
katonasírt, akiket a képzeletbeli barátjává fogad. Az 5 sír tulajdonosa pedig
nem más, mint Giovanni Romano, Honoré
Saint-Claire, Clarence Oswin Campbell, Siegfried Bergmann és Ruslan Dotsenko. Liliomot helyez a
sírjukra, ezzel pedig megteremti annak a csodának az alapját, ami később,
felnőttkorában vár rá, halála után…
A gyermekpszichiáter sem tud
segíteni. Angelus egy pszichés betegségekkel terhelt, törékeny alkatú férfivá
serdül, aki elismert íróvá válik, sikeres könyvkiadó vállalatot alapít, ám az
érem másik oldalaként titokban maréknyi gyógyszert szed naponta, pszichiáter
felügyelete alatt áll és senkinek sem mer beszélni arról, hogy időnként egy
szörnyeteg liheg a nyomában és érzi az élő emberek jövőbeli holttestének bűzét.
Igen, a depresszió, pánikbetegség, skizofrénia, bipoláris zavar és egyéb súlyos
személyiségzavarok divatos betegségnek számítanak manapság…
A kiadó Franciaországba történő
terjeszkedése kapcsán Párizsba repül, hogy interjút adjon egy régi, egyetemi
évfolyamtársának, aki időközben újságíró lett. A Champs-Élysées egyik
kávézójában találkoznak, ahol a beszélgetést követően Angelus rádöbben, hogy a
Raoullal ápolt barátsága rég a múlté, csupán egy idegen ül vele szemben. Megint
előtör belőle a magány érzete, mikor kisfiúként liliomot vittek a nagypapa
sírjára. Szülei már nem élnek, egyedüli támasza a húga, Constantina (latin eredetű
nevének jelentése: szilárd), de ez kevésnek bizonyul. Hazautazik, ám a
csúszós, esős időben balesetet szenved a kocsijával és meghal. Lelke a Hősök és
Ártatlanok Temetőjébe kerül, ahol a szörnyeteg ismételt felbukkanása mellett szellemtársakra
is szert tesz: a gyermekként kiválasztott 5 sír tulajdonosával találja magát
szemben. Giovanni, Honoré, Clarence, Siegfried és Ruslan haláluk óta várakoznak
valami történésre. Az I. világháború alatt elhunyt katonákkal ellentétben Angelus
valóságos antihős, mivel nem volt katona és soha életében nem fogott fegyvert.
A
regény további tartalma már ismert előttetek a korábbi blogbejegyzésekből J Azonban azt még le
kell szögeznem, hogy a könyv vége akkora csattanót tartalmaz, ami sokakat meg
fog lepni… Természetesen erről egy szót sem árulhatok el.
Jó olvasást és kellemes
kikapcsolódást kívánok!
E.C. Kelly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése