Hősök és Ártatlanok Temetője - 3. katonatörténet (Clarence, a brit hadiszakács)

Kedves Leendő Olvasóim!

A mai poszt egy igazi hősről fog szólni, aki saját szavaival önmagát csak szerényen „az éhes gyomrok katonája”-ként jellemezte, holott jóval több volt ennél.

Clarence Oswin Campbell közlegény nem átlagos katona, sérülése azonban átlagosnak mondható. Elkövette élete első nagy hibáját, mikor hazudott az életkoráról (pedig nem volt 18 éves sem), így besorozták a brit reguláris expedíciós hadseregbe, hogy Gallipoliba vigyék harcolni. Gallipoliban azonban nem az várt a britekre, mint amire számítottak. Csúfos vereséget szenvedtek a törököktől és pánikszerűen várták az evakuálást 1916 januárjában, a félszigeten, miközben Clarence csúnyán megsérült… egy robbanás leszakította a bal lábát… Ismét csak őt idézve „kiszipolyozta a haza és a háború istene”.

Képzelhetjük, milyen érzés lehetett így hazatérni, ahol anyja zokogva fogadta és az élet már-már elviselhetetlenül nehézzé vált a sok szánakozás miatt, de még ezeken is túltett a hír: szerelme, Molly - akit a háború után feleségül akart venni - meghalt. Lőporgyári munkásnőként sokat lehetett keresni (egy katona zsoldjának többszörösét), ám veszélyes volt a munka. A lőporgyár felrobbant.

Ezek után kizárta annak esélyét, hogy Londonban maradjon, így fél lábbal és egy fakanállal úgy döntött, beáll szakácsnak a hadseregbe. Az új állomás a zavargásoktól fortyogó Dublin lett, ahol az írek függetlenségre és a britek vérére szomjaztak, elindítva ezzel az I. világháború legérdekesebb mellékszálát.

Clarence megérkezését követően nem sokkal egy utcai verekedésbe keveredik, melynek során ír „hazafiak” dicső tettnek gondolták, ha megvernek egy brit egyenruhát viselő, mankókkal közlekedő, rokkant férfit. Az eset kapcsán Clarence megismerkedik a történet szempontjából két fontos szereplővel, akikkel különös kapcsolatot alakít ki: Annie, az ír kekszes kisasszony (aki a Jacob’s kekszgyár üzletében dolgozik eladóként) és Patrick O’Really, aki Annie ismerőse és egyben ír szabadságharcos. Ők ketten segítő kezet nyújtanak az angolnak, ám kapcsolatukat újra meg újra átszövi a bizonytalanság és a gyanú. Mi van, ha Clarence csak egy kém, aki be akar épülni közéjük? Mi van, ha Patrick csak egy kém, aki információt akar szerezni a Dublinban állomásozó britekről? Az események baljóslatúan felgyorsulnak, és mindenki azt találgatja, hová torkollik ez az izzó gyűlölet, ami a két nemzet közt feszül…

Patrick hasonlóan különleges személyiség, mint Clarence. Nem csoda, hogy a kezdeti nehézségek és gyanúsítgatások után sikerül egymásra hangolódniuk, és ha nem állnának két ellentétes oldalon, talán még barátokká is válnának… Alább látható egy kép a Patrick (és az ír hazafiak) által viselt, tipikus, hosszú, zöld kabátról, valamint az igen kedvelt Guiness sörgyár különleges termékéről, a fekete sörről (mely nem nyerte el a teabarát Clarence ízlését). 

Annie munkahelye, a Jacob’s Kekszgyár látható az alábbi, korabeli stílusú, színes plakáton:

Clarence keményen viseli a rá mért sorscsapásokat. Soha egyetlen szóval sem panaszkodik amputált lába miatt, sőt, szinte mindig humorral nyilatkozik magáról. Ahogy azt a következő kijelentése is alátámasztja: „Nem vagyok kém. Csak a törökországi nyaralásom idején egy nagy fehér cápa leharapta a lábamat.”

A regényben említés szintjén megjelenik Sir Roger Casement és Patrick Pearse alakja is, valamint brit oldalról Gerald Aloysius Neilan hadnagy (valós, történelmi szereplők).

Casement Írországban született, de angol köztisztviselő volt, aki Kongóban dolgozott és kiteregette a belga gyarmat szennyesét (leleplezte, hogy a belgák milyen kegyetlenül bánnak a bennszülöttekkel és ezért lovaggá ütötték). Titokban az íreket (és a húsvéti felkelést) támogatta, német segítséget is próbált szerezni a felkeléshez, ám 1916. április 9-én, egy német tengeralattjáró fedélzetét épp hogy csak elhagyva, a Tralee-i öbölben elkapták a britek. Húsvéthétfőn épp a londoni Scotland Yardon hallgatták ki, mikor értesültek a felkelés leveréséről. A tárgyalás során Casementet bűnösnek és hazaárulónak találták (ízléstelenül felhasználva ellene homoszexualitását is), majd 1916. augusztus 3-án felakasztották.

Patrick Henry Pearse dublini születésű tanár, törvényszéki képviselő, író és költő, emellett nacionalista és politikai aktivista is volt. A húsvéti felkelés vezetőinek egyike, akit a felkelés leverését követően, 1916. május 3-án, tizennégy társával (köztük testvérével, Willie-vel) együtt hadbíróság elé állítottak és kivégzőosztag általi halálra ítéltek.

Gerald Aloysius Neilan hadnagy számára is szomorú sors jutott: a felkelés első napján lelőtte egy orvlövész. A regényben végig kétértelműen szerepel a hadnagy öccse, „a kis Neilan”, aki a két oldal közt lavírozott, egyfajta kettős kém szerepét töltve be.

1916 áprilisában, húsvéthétfőn kirobbant a felkelés, melyet később a britek véres megtorlással levertek. Szavak helyett álljanak itt az alábbi képek:

Az írek (és az angolok) tavaly ünnepelték a húsvéti felkelés centenáriumát, melynek kapcsán számos megemlékezés volt Dublinban. Akit bővebben érdekel a téma, annak ajánlom a Michael Collins című filmet (Liam Neeson főszereplésével).

A következő posztban Siegfried Bergmann különös, német precizitással megtervezett életéről (és haláláról) olvashatunk, amelyről kiderül, hogy a sors igenis képes közbeszólni.

A képek forrásai sorrendben:

Kabát

Guiness sör

Jacob’s Kekszgyár plakát

Művégtagot viselő katonák

Sir Roger Casement

Patrick Pearse

Gerald Aloysius Neilan

Sackville Street, Dublin (3 kép)

Dublini utcakép barikáddal

Kirakatot berúgó civil

Utcán hasaló brit katonák

Ír felkelők a hordók mögött

Brit katonák a hordók mögött

Easter Rising logó

Hősök és Ártatlanok Temetője - 2. katonatörténet (Honoré, a francia gyalogos)

Kedves Leendő Olvasóim!

A mai posztot az egyik személyes kedvencemről, Honoré-ról írtam.

Honoré Saint-Claire volt az a francia őrszem, akit öccsével együtt soroztak be a hadseregbe, ám még 1915-öt sem írtunk, de testvére már halott volt. 1914. október 25-én Albert belga király elrendelte az Yser folyó zsilipjeinek kinyitását, elárasztva ezzel a fennsíkot, hogy megállítsa a németek előretörését. Ám nemcsak a német katonák fulladtak meg az Yser fennsíkján… Saját katonáik és szövetségeseik közül is sokan estek áldozatul az előtörő tengervíznek, ahogy Leonard is… Honoré nem tudta kimenteni öccsét a lövészárokból a rázuhanó homokzsákok miatt, így végig kellett néznie, ahogy lassan megfullad… Csodálható-e ezek után, hogy mogorva, magának való alakká vált, aki egyformán gyűlölt embert és Istent, és többé nem hitt semmiben? Mellesleg a hit kérdése többször is előkerül ennél a cselekményszálnál.

A tragikus esetet követően Honoré új egységhez került, Ypres közelében. Egy tapasztalatlan, fegyvert még sosem látott újoncot osztottak mellé, akit lassacskán megszeretett és saját öccsének tekintett. Marcel a rég elveszettnek hitt, civil világot testesíti meg Honoré szemében: megérkezésekor tiszta és ápolt a külseje, puha tapintású a keze, fényképezőgépet cipel magával (hisz ő a raj új haditudósítója) és ami a legfurcsább: mosolyog. Mosolyog abban a lövészárok-világban, amely gyakorlatilag az otthonuk és a sírjuk is egyben.

Alább látható két kép a Marcel által használt „fegyverekről”: egy Richard Verascope típusú fényképezőgép, valamint egy M1886 M93 Lebel ismétlőpuska.

A híres francia, horizontkék egyenruha - melyet Marcel és Honoré is viselt - így nézett ki:

A kegyetlen kérdés csupán az volt: ha nem a mesterlövészek hidegvérrel célzott lövései, a géppuskatűz, egy repesz, a kihűlés vagy a hemzsegő tetvek ölnek meg, akkor mégis mi? Miért nem lehet túlélni a frontvonalat, és ezzel együtt a háborút? A választ mindenki megtudta 1915. április 22-én, mikor a németek 200 tonna klórgázt engedtek szabadjára Ypres közelében, elindítva ezzel egy minden eddiginél pusztítóbb  tömegirtást.

Honoré végig sejtette, hogy nem kerülnek ki élve ebből a kilátástalan kalandból, de végig hazudta az összes támadást, gránát találatot, lövést és robbanást, hogy a csillogó gombszemű Marcel ne veszítse el gyermekien ártatlan hitét, ami a végefelé már magától is eltűnt…

A frontkatonák mindennapi életébe engednek bepillantást az alábbi képek, melyek ékesszólóan árulkodnak az elpusztított táj búskomorságáról, az otthonról kapott csomagok okozta boldogságról vagy egy kis csendről a lövészárokban:

Volt azonban ennek a gondterhes szálnak egy csodálatos mozzanata, amit a történelem megőrzött nekünk és amelyet soha nem szabad elfelejtenünk. Ez pedig 1914 frontkarácsonya. Karácsony napján az ellenfelek nem törődtek azzal, hogy egymás ellenségei és előbújtak fedezékeikből, hogy besétáljanak a „senki földjére” (ami nevéből adódóan senkihez sem tartozott), kezet ráztak, bemutatkoztak, beszélgettek, cigarettáztak, fociztak, nevettek és ajándékot adtak egymásnak. Azon a napon béke honolt a fronton, elhallgattak a fegyverek. Erről a csodáról álljanak itt bizonyítékként az alábbi képeslapok és fényképek. A legutolsó (színes) kép a Sainsbury’s áruházlánc 2014-es karácsonyi reklámfilmjéből származik, mely pont ezt a témát dolgozta fel a Nagy Háború kirobbanásának centenáriumán. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a teljes kisfilmet.

A következő poszt főhőse a brit Clarence Oswin Campbell közlegény lesz, aki fél lábbal is fel tudta venni a versenyt az elkötelezett ír szabadságharcosokkal! J

A képek forrásai sorrendben:

Richard Verascope típusú fényképezőgép

M1886 M93 Lebel ismétlőpuska

Francia egyenruha

Gáztámadás 1

Gáztámadás 2

Fuldokló katonák a lövészárokban

Gáztámadás elől menekülő katonák

Vak katonák sora

Kihalt táj

Csomaghordó katona

Három katona a lövészárokban

Frontkarácsony képeslap 1

Frontkarácsony képeslap 2

Tisztek a frontkarácsonyon

Focizó katonák

Cigarettázó katonák

Sainsbury’s reklámfilm

Hősök és Ártatlanok Temetője - 1. katonatörténet (Giovanni, az olasz pilóta)

Kedves Leendő Olvasóim!

Közeleg a Hősök és Ártatlanok Temetője című regényem megjelenésének dátuma, de előzetesen szeretnék némi információt kiszivárogtatni az öt „háborús” cselekményszálról (igyekszem minél kevesebb spoilerrel fűszerezve), hogy még jobban felcsigázzam az érdeklődést J

A regény tartalmát már olvashattátok a korábbi blog bejegyzésemben (Előkészületben: Credo - Hősök és Ártatlanok Temetője), de akinek esetleg nem volt világos, annak elárulom, hogy a regény keretét a jelenben élő Angelus története adja, az öt I. világháborús katona cselekményszála pedig ezen belül kap helyet. Úgy is tekinthetjük, hogy 1 regény 5 novellát foglal magába J

Az öt háborús hősünk név szerint:

Giovanni Romano – olasz pilóta, aki a lovasságtól került az ászpilóták közé, és a 11. isonzói csata idején zuhant le gépével, harci bevetés közben

Honoré Saint-Claire – francia gyalogos, aki a háború nagy részében a lövészárok mélyén lapult, ám Ypres-nél meghalt egy ellenséges gáztámadás következtében

Clarence Oswin Campbell – brit gyalogos (mellesleg hadi szakács), aki elvesztette a fél lábát Gallipolinál, majd Dublinba vezényelték, a forrongó, angolgyűlölő, ír „darázsfészekbe”

Siegfried Bergmann – német ex-matróz, aki a politikus Matthias Erzberger személyi tikárává szegődött és ezzel belecsöppent a politika sötét és rémisztő bugyraiba, mely később saját halálát is okozta

Ruslan Dotsenko – orosz bolsevik katona, aki részt vett a cári Romanov család fogva tartásában, ám véresszájú társai őt magát is halálra ítélték az egyik nagyhercegnő iránti vonzalma miatt

Igyekszem naponta bemutatni nektek egy-egy hőssel kapcsolatos helyet, tárgyat vagy más információt, hogy könnyebben el lehessen képzelni / meg lehessen érteni ezeket az embereket. Kezdjük a sort a mindig vidám és könnyen a szívünkbe férkőző olasz pilótával, Giovannival! J

Giovanni Romano története főként az Isonzó partján (pontosabban egén) játszódik. A könyvben ez az élénk színű folyó ragyogó szalagként jelenik meg, melynek szépségéről ékes bizonyítékul szolgál az alábbi kép:

Azonban a Nagy Háború után már így nézett ki:

Giovanni nagy álma, hogy pilótaként szolgálhasson a háború alatt és megkapja az olasz Katonai Vitézségi Érmet, mely három fokozatban létezett: arany, ezüst és bronz.  Alább található a bronz fokozatúról egy kép. A kitüntetés bordázott, sötétkék szalagon függ, bronzból készült, kör alakú medál. A koszorúba rejtett korona alatt látható a Savoyai címer és a körbefutó AL VALORE MILITARE felirat.

 

Giovanni barátságot köt az 55-ös Squadriglia (fiktív Vadászrepülő Osztag) egyik tagjával, Cesare-val, aki szintén pilótaként erősíti az osztagát. A regény egyik fejezetében elmennek egy szegényes vacsorára a frontvonalon fekvő, már csak romjaiban létező Gorizia városába (amely éppen akkor olasz kézen van). Íme, két képeslap a háború előtti, takaros kis városkáról és egy a háború utáni, lehangoló állapotáról:

Az olasz pilóták legnagyobb példaképe Francesco Baracca volt, aki haláláig a legtöbb légi győzelmet aratta az Olasz Királyság vadászpilótái közül, szám szerint 34-et. Repülőgépét a Baracca család nemesi címerállata díszítette: egy ágaskodó ló. Érdekesség, hogy állítólag fia halála után az édesanya felajánlotta a jel használatát Enzo Ferrarinak.

Amíg Francesco Baracca volt a legnagyobb példakép az olaszok számára, addig Godwin Brumowski számított az egyik legnagyobb ellenségnek. Brumowski az Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb ászpilótájaként teljesített szolgálatot (az I. világháború végéig 35 igazolt légi győzelmet aratott). 1917 második felétől Albatros D. III típusú géppel repült, melyet vörösre festett és fekete alapon fehér halálfejet is mázolt rá (a híres Vörös Báró, Manfred von Richthofen tiszteletére, aki szintén tűzvörösre festett géppel repült). A könyvemben azonban a 11. isonzói csata idején még Hansa-Brandenburg D. I-essel repült, ám írói képzeletem termékeként már itt is halálfejet mázolt a vadászgépére. Az alábbi két képen jól látszódik a koponya és a későbbi vörös Albatros.

Az 55. Squadriglia tagjainak többsége főként Nieuport 11-est használt, melyhez képest a szintén francia gyártmányú Hanriot HD. 1-es jobbnak számított. A regény szerint az olasz Főparancsnokság úgy döntött, hogy két új Hanriot-t küld a frontvonal közelében állomásozó, vészesen fogyatkozó osztag számára, ám Silvio Rossi parancsnok döntésén múlt, hogy ki kapja ezeket a gépeket. A pilóták között szabályos belharc bontakozott ki emiatt, tovább élezve ezzel a köztük feszülő ellentéteket. Az alábbi képen látható egy újrafestett, olasz színekben pompázó Nieuport 11-es replika, alatta pedig egy kiállított Hanriot HD. 1-es:

A következő bejegyzés Honoré Saint-Claire történetébe enged bepillantást J

A képek forrásai sorrendben:

Isonzó színes kép

Isonzó fekete-fehér kép

Katonai Vitézségi Érem

Gorizia színes képeslap

Gorizia fekete-fehér képeslap

Francesco Baracca képek

Godwin Brumowski fekete-fehér kép

Vörös Albatros kép

Nieuport 11-es kép

Hanriot HD. 1-es kép

HAMAROSAN: Hősök és Ártatlanok Temetője

Az I. világháború centenáriuma alkalmából új E.C. Kelly regény van születőben, mely egyben tisztelgés a Sopronbánfalvi Hősi Temetőben nyugvó katonák emléke előtt. Non omnis moriar.

Előkészületben: Hősök és Ártatlanok Temetője

Kedves Olvasóim!

Szerintem nem okozok túl nagy meglepetést, ha arról tájékoztatlak benneteket, hogy egy újabb regény van születőben… A kézirat már elkészült, a korrektúrázás és lektorálás művelete pedig folyamatban van…

Ízelítőnek álljon itt a kissé misztikus címmel rendelkező regény rövid tartalma:

Angelus a mai kor embere: fiatal, független író, aki egyben egy könyvkiadó vállalat tulajdonosa is. Fényes jövő előtt áll, mégsem boldog, mivel gyermekkorától kezdve komoly, pszichés betegségek árnyékolják be életét. Egy napon halálos kimenetelű autóbalesetet szenved és lelke a Hősök és Ártatlanok Temetőjébe kerül, ahol hihetetlen dolgokat tapasztal. Találkozik öt különböző nemzetiségű katona szellemével, akik az I. világháború idején haltak meg és a temetőben rekedtek az idők végezetéig. Egyezségük értelmében mind az öten elmesélik haláluk történetét. Angelus előtt szívszorító sorsok bontakoznak ki, melyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Giovanni, az olasz pilóta a tizenegyedik isonzói csatában zuhant le gépével, harci bevetés közben. Honoré, a francia gyalogos Ypres-nél lelte halálát az ellenséges gáztámadás következtében. Clarence, a féllábú, brit hadi szakács a húsvéti felkelés idején halt meg, miután barátságot kötött egy rebellis ír szabadságharcossal. Siegfried, a német politikus, Matthias Erzberger titkáraként jelen volt a háborút lezáró Compiègne-i fegyverszünet aláírásánál, ám később szélsőséges nacionalisták meggyilkolták, főnökével együtt. Ruslan, az orosz, bolsevik férfi az egyik Romanov nagyhercegnő, Tatyjana őreként részt vett a cári uralkodócsalád, a Romanovok kivégzésében, ám a nagyhercegnő iránt érzett viszonzatlan szerelme miatt társai őt is halálra ítélték. Jogosan merül fel a kérdés: ezek a férfiak valóban hősök és ártatlanok voltak életükben? Vajon érdemes hinni az általuk képviselt hitvallásban, mindannyiunk credójában? Ha pedig ez nem lenne elég, időnként feltűnik a temető környékén az Angelust kiskorától kísértő, hátborzongató lény, ékes bizonyítékul szolgálva arra, hogy minden viszonylagos, még az élet és a halál is…

A történet első olvasásra kissé furcsának tűnhet, mert a keretet egy temető adja és szellemek a főszereplők, de bízom benne, hogy hamar hozzászoktok a szokatlan körülményekhez.

A Sopronbánfalvi Hősi Temetőben nyugvó katonák emlékének ajánlom.

E.C. Kelly

Hans Larwin: Soldat und Tod

Róma árnyékában - Megjelent!

 

Kedves Olvasóim!

Gondoltatok már arra, hogy milyen lehet egy száguldó négyes fogatot hajtani egy több ezer fős, üvöltő emberekkel telezsúfolt amfiteátrumban, a római kor derekán? Minden versenyző győzni akar, mert komoly pénzösszeget és elismerést kap cserébe, így az ellenfelek egymás bukását, sőt halálát kívánják, amiért meg is tesznek mindent. Nincsenek biztonságban a lovaid, a kocsid, de még a saját életed sem… A görög provinciából származó Oresztész szinte minden nap átéli ezt.

Eszetekbe jutott már, hogy milyen lehet egy gazdag szenátor gyermekeként élni a Római Birodalom szívében, a világ által csodált Róma központjában? Mindig mindent megkapsz, amire csak vágysz: pénzt, rabszolgákat, rangot a légióban, Róma legdrágább lovát. Marcus Cornelius Sulla mind birtokolja ezeket. És mi történne, ha a szenátor parancsára egyik napról a másikra el kellene hagynod szeretett Rómádat, hogy egy távoli, görög provinciába száműzzenek, ahol rómaiak alig, az idegen görögök viszont annál többen vannak? Ráadásul a provincia száraz pénzügyeiért felelős procurator mellé rendelnének, hogy fokozatosan beletanulj a Róma éhes gyomrát tápláló görög tartomány gazdasági ügyeibe.  Az ifjú Cornelius megtapasztalja ezt a keserűséget.

Esetleg azon töprengtetek már, hogy milyen lehet görög papnőként szolgálni Artemisz istennőt, örök alázatra, a szüzesség megőrzésére és feltétel nélküli engedelmességre nevelve? Mindezért cserébe viszonylagos szabadságot és méltóságot kaphatsz, ám az életedet soha nem veheted a kezedbe, szerelmet pedig még álmodban sem tapasztalhatsz. Danaé napjai erről szólnak.

A három főszereplő egymástól merőben eltérő, de érdekes életet él.

Ám történetük csak akkor válik még érdekesebbé, mikor Marcus Cornelius Sulla találkozik a testvérpárral, Oresztésszel és Danaével.  Kapcsolatuk nem indul a legfényesebben. A görög kultúra apránként beszivárog a római életébe, lassacskán átveszi a hatalmat felette és hamarosan azon kapja magát, hogy kocsi hajtó versenyekre jár, Artemisz kultuszával ismerkedik, esténként pedig a testvérekkel vacsorázik. Danaé és Oresztész azonban – tudtukon kívül - titkot őriznek, melyről Marcus is tudomást szerez. 

Mi következhet ezután? A végleges szakítás, mely meglepő, ijesztő, kegyetlen és fájdalmas. A rómaiak uralomra születtek, a görögök csupán alárendeltségre, hogy Róma árnyékában éljenek. Vajon ki tudná megfékezni az ember bensőjében lappangó vadállatot? Egyáltalán képes-e rá valaki vagy már túl késő van mindehhez? 

Hihetetlen, de már a harmadik könyvem látott napvilágot. A legújabb regényem, a Róma árnyékában immár hivatalosan is megjelent! Elérhető a kiadóm honlapján (www.mfmkonyvek.hu) és a Bookline oldalán (www.bookline.hu).

Őszinte köszönet Dembalának, Csapó Tamásnak és Rózsa Péternek!

Kellemes olvasást!
E.C. Kelly

Előkészületben: Róma árnyékában

 

Kedves Olvasóim!

Új meglepetéssel igyekszem előrukkolni a Hugenották megjelenését követően. A harmadik könyvem kéziratának lassan a végére érek, melyre még egy alapos korrektúrázás és lektorálás vár, de ezt követően akár meg is jelenhet nyomtatásban...

A Remények frontja II. világháborús közege és a Hugenották vallásháborúktól tarkított 16. százada után ismét történelmi regény van születőben, ám ez alkalommal még korábbra nyúlok vissza az időben: az ókori Róma fenséges, dicső, de kegyetlen világába.

Traianus uralkodása alatt (Kr.u.98-117) Róma a virágkorát éli, a császár győzedelmes hadjáratai révén a Birodalom ebben az időben a legkiterjedtebb. A szenátusban nagy tekintéllyel bíró Cornelius szenátor elhatározza, hogy legidősebb fiát, Marcus Cornelius Sullát kiszakítja családja köréből és az egyik távoli, görög provinciába küldi, hogy a légión kívül megismerkedjen a provincia gazdasági ügyeivel és mérsékelje a görögökkel szemben táplált ellenszenvét. Az ifjú engedelmeskedik az apai hatalomnak és maga mögött hagyja szeretett Rómáját. Nem is sejti, hogy Buthrotum városába érkezve, a mélyen megvetett görögök között kevésbé megvetendő embereket is talál a papnő Danaé, és fivére, a fogathajtó bajnok Oresztész személyében. Az évek múlásával mély kötődés alakul ki hármuk között, ám egy váratlan fordulat következtében kapcsolatuk darabokra hullik. Marcus a Római Birodalom szimbólumához, az aranysashoz hasonlóan, kegyelmet nem ismerve csap le ellenségeire és kezdi meg jogosnak hitt bosszúját. A könyv révén megismerhetjük Róma lüktető szívét, a provinciák alárendelt sorsát, a gladiátorharcok keserű világát, a fogathajtás győzelmet hajszoló versenyeit, a papnők szigorú, ám kiváltságokat nyújtó életét, az olümpiai játékok különös fordulatait és az ókori emberek legbensőbb titkait...

Bízom benne, hogy ez a könyv is elnyeri a tetszéseteket!
E.C. Kelly